Vilniusi királyi palota

Jó sorsom úgy hozta, hogy munkám lassan egy éve rendszeresen Vilniusba szólít. Természetesen minden szabad időmet a város felfedezésével töltöttem. Már első sétám alkalmával eljutottam a központi térre, melyen a város legismertebb épülete, a katedrális és - előtte-mellette - az alapító király monumentális emlékműve áll. A katedrális mellett-mögött egy érdekes, félkész, piros téglás épületre lettem figyelmes. A munkaterület határán hatalmas tábla mutatta be az építkezést. A többnyelvű tájékoztatóból megtudtam, hogy a királyi palota újjáépítéséről van szó.

Bár Litvánia államformájára közel ezredéves történelme során nem annyira a független királyság, mint inkább a nagyhercegség volt jellemző, azt a palotát, mely a város alapításától kezdve a mindenkori uralkodók székhelye volt, királyi palotának nevezik. Számunkra talán az sem érdektelen, hogy e palotának magyar származású lakója is volt: Bátori István - Steponas Batoras, ahogy nevét litvánul írják, - aki a lengyel királysággal együtt a litván nagyfejedelemséget is elnyerte, de hasonló okkal járt itt Zsigmond német-római császár, magyar király, Sigismundus Augustus is. A palota az évszázadok alatt többször megsérült, kiégett, de mindig újjáépítették és bővítették. Sorsa a 19. század elején pecsételődött meg, amikor az orosz hódítók a litván önállóság szimbólumának tekintett épületet a föld színével tették egyenlővé. A palota lerombolása és újjáépítésének megkezdése között kerek két évszázad telt el. Mikor múlt év októberében először láttam, a falak felhúzása körülbelül félúton lehetett. Amikor nemrégiben utoljára ott jártam, már a tetőszerkezetet ácsolták.

A palota újjáépítésére vonatkozó litván parlamenti határozat a legújabb kori függetlenség elnyerése után szinte azonnal megszületett. Ennek nyomán teljes körű ásatásokat végeztek, összegyűjtöttek minden fellelhető ábrázolást, és sok év munkájával kialakították az építészeti koncepciót. Az újjáépített palota kulturális központ és állami reprezentáció helyszíne lesz.

Az újjáépítés a litvánok számára nemzeti identitásuk megerősítésének fontos lehetősége. A munkálatok finanszírozására széleskörű gyűjtést is kezdeményeztek. A világ minden táján élő litván emigránsoktól jelentős adományok érkeztek, az adományozók neve és az adomány összege a tájékoztató falon olvasható. Számomra különösen megkapó az a kivágható, összeragasztható papír makett, mely könyvesboltban kapható, s mely az iskoláskorú gyermekek figyelmét kívánja a téma felé fordítani. S nem hallottam olyan pletykát, hogy bármely miniszterelnök királlyá szerette volna koronáztatnia magát az újjáépített palotában.

Legutóbbi ottlétem alkalmával eljutottam Trakaiba is. Ez a kis városka Vilniustól kb. 25 km távolságra van, s egy időben Litvánia fővárosa is volt. Nevezetessége egy tórendszer közepén álló szigetre épített erődítmény, melyet szintén az elmúlt években építettek újjá. A tájékoztató anyagok és a látható építmények egyértelműen tanúsítják, hogy az újjáépítés itt is évszázadok óta pusztuló romokból indult. A vár alapterülete körülbelül megfelel a sümegi várénak. A helyreállítás sok-sok milliárd forint egyenértékű összegbe kerülhetett. De a szigetvár mára idegenforgalmi látványossággá vált, melyet az őszi szezonban is turisták sokasága keres fel.

Elgondolkodtató, vajon mivel is kell mérni egy ilyen beruházás értékét, költségét, hasznát? Vajon mit ér a budapesti Hősök terén látható millenniumi emlékmű? A Parlament? Az Operaház? A Művészetek Palotája?

Vajon milyen hasznossági mércét kellene alkalmazni a sümegi vár általános rekonstrukciójánál? Vajon mennyi lehetne a költsége és hosszú távú haszna a zsámbéki romtemplom újjáépítésének, s benne egy szakrális-kulturális központ létrehozatalának?

A visegrádi királyi palota részleges újjáépítésével mi még csak kóstolgatjuk a lehetőségeket. Csináljuk is, nem is. Évente legalább kétszer módját ejtem, hogy megnézzem, mennyit haladtak a munkák. Minden újabb látnivaló szívet melegítő örömet okoz. De azért irigyelem a litvánokat.

dr. Locsmándi Miklós