Mátyás, Magyarország királya
Beatrix, Mátyás felesége
Corvinia, szépséges királylány
Hansi von Meistersänger,
német mesterdalnok Nürnbergből
Giovanni di Lorenzo il Trovatore,
olasz trubadur Padovaból
Hegedős Márton János, Mátyás testőre
Thuróczi Jokulátor Fábián, a budai királyi igricek kapitánya,
a zsűri elnöke
Otto von Wolkenstein, a híres és nevezetes Oswald von Wolkenstein,
tiroli költő és énekes unokája, a zsűri tagja
Guillaume d'Amiens, nagy tiszteletű provence-i
chanson énekes, a zsűri tagja
Táncosnők, Mátyás palotájának vendégei, budai polgárok,
Jocó, tanuló, akinek minden későn jut az eszébe
Zoli, tanuló, aki mindent jobban tud
Orsi, tanuló, aki latinul is tud
Gergő, tanuló, akinek szíve és fantáziája van
Tamás, tanuló, aki szeret lelkesedni,
de szereti a békeséget is
Történik: Mátyás király palotájában, Budán, anno ..
(A függöny végig fel van húzva, a színpad lényegében üres, csak baloldalon elöl áll egy páros trón, vagy annak megfelelő két szék és jobboldalon elöl három másik szék és még két szék. A falak egy reneszánsz kori királyi trónteremnek megfelelően díszíthetőek fegyverekkel, címerekkel, zászlókkal, drapériákkal. Ha elég nagy a színpad, a zenekar is fent lehet, ha nem, a színpad előtt. )
(Jocó, Gergő, Orsi, Zoli és Tamás táskáikat lóbálva jönnek - láthatóan - az iskolából).
Jocó: … na srácok, kitaláltatok már valamit ?
Gergő, Zoli : ???
Jocó: Hát, aaaa ... az ezredfordulós program …, tudjátok, amit a Vera néni mondott, ... hogy találjunk ki valamit ...
Gergő: Ja … persze, az ezredforduló ... őszintén, semmi, ... pedig már három napja igazán ... (nem sok meggyőződéssel töpreng), és ti ?
Jocó: pedig a millennium … ezer év, a honfoglalás 1100 éve, aztán az államalapítás, sőt kétezer év, az időszámítás kezdete … (némi bizonytalan lelkesedés jelenik meg az arcán), tulajdonképpen óriási téma, nem ?
Zoli: Hááát .., (szokás szerint, kicsit tudálékosan) ha arra gondolok, hogy tizenkét évesek vagyunk, ahhoz képest ...(fejben számol, koncentrál) ha egy generáció huszonöt év, egy évszázad ... az annyi mint ...4 generáció, 5 évszázad az 5-ször 4, az húsz generáció, ...akkor egy évezred negyven generáció, két évezred, nyolcvan generáció, ...
Jocó: (hirtelen felcsillan a szeme) Tudjátok, mi jutott eszembe az ötszáz évről meg az ezer évről ...
Gergő, Zoli: ?????
Jocó: Hááát ...(látszik, hogy hirtelen rengeteg dolog kergetőzik az agyában, de nem igazán tud mit kezdeni vele) időutazás, időgép … ötszáz év visszafele az időben, … fantasztikus, ... láttam ilyent a TV-ben, nem gondoljátok ? ...
Gergő: Mit mondasz ? időutazás ... időutazás … ezer év ... vagy ötszáz év ... Megvan !
Jocó: Mi van meg ?
Gergő: Megvan ! ... figyeljetek ide, kitaláltam valamit... Tudjátok mit ? ... (lázasan fantáziál) Ötszáz év .. félúton .. ez az, ... ezerötszázban vagyunk, Budán, Mátyás király udvarában, pompás teremben, pompás ruhákban, a király, a királynő, lovagok ...
Zoli: (Hirtelen elkomorodik.) Várj csak, ...itt valami nem stimmel, ... ha jól emlékszem, azt tanultuk, hogy Mátyás király 1490-ben halt meg ...
Jocó: (Koncentrál) ... Tényleg, valahogy én is úgy emlékszem, hogy 1490-ben, ... aztán meg a milyen László következett ? Á ! A Dobzse László következett, legalább 12 évig, ... Tanultuk, meg az interneten is volt valami ... (Tovább töpreng.)
Gergő: (hirtelen, lemondóan) Kár, pedig olyan jól kitaláltam …
Jocó: Jó, de mit ?????
Gergő: Á, mindegy, csak egy ötlet volt ... pedig olyan jónak tűnt ...
Jocó: Ugyan mondjad már, ...
Gergő: Szóval, arra gondoltam, (Kevés meggyőződéssel kezdi, de aztán beleszeret saját gondolatába.) hogy 500 évvel ezelőtt a helyzet ugyanaz volt, mint most, elvégre az 500 éves évforduló, ha nem is ezres, mégiscsak elég kerek, ugye, s biztosan akkor is nagy ünnepségekkel készültek az államalapítás évfordulójára, talán még jobban is emlékeztek, mi hogyan történt, ... Kár, hogy Mátyás már meghalt, mert vele mégiscsak sokkal jobb lett volna, mint egy (megvető ajakbiggyesztéssel) Dobzse Lászlóval ... Szóval, arra gondoltam, hogy Mátyás palotájában tarthattak egy nagy dalnokversenyt, ahol az lehetett a verseny, hogy ki tudja szebben megénekelni az ősök dicsőségét, és … (Láthatóan tovább fantáziál.) a király a lánya kezét adja a nyertesnek ...
Tamás: (Elragadja a lelkesedés.) Fiuk … ez az ötlet olyan zseniális, hogy kicsivel nem törődünk ... (Kis töprengés után kivágja az adut.) Megvan, ... Mátyás már tíz évvel korábban is készülhetett az évfordulóra, elvégre ilyen nagy dologra komolyan fel kell készülni, nem ?
Zoli: (továbbra is elgondolkodva) Jó, jó, rendben, de akkor is ...
Gergő: micsoda már megint ???
Zoli: (tudálékosan és irigykedve, hogy neki ilyen nem jut az eszébe) Mátyásnak nem volt lánya, akinek a kezét … (kicsit fölényeskedve) a fia is törvénytelen volt, a Corvin János …
Gergő: (Most már bosszankodik az akadékoskodáson.) ugyan, ne okoskodj, ha volt törvénytelen fia, nyilván lehetett törvénytelen lánya is, ...akit például … (gondolkodik, majd kivágja) Corviniának hívtak, és szép volt, csodaszép, mint, ... mint Szép Ilonka ...
Jocó: (Örül, hogy be tud avatkozni a beszélgetésbe.) igen, igen, emlékszem, Corviniáról is tanultunk, valami könyvtár is volt ott ...
Tamás: (Kiigazítja Jocót) Az a Mátyás könyvtára, és benne a Corvinák … (Végképp eldöntötte magában, ellentmondást nem tűrő hangon folytatja.). Mondtam, kicsire nem adunk, tanultátok ti is, hogy a művészet felülemelkedik a valóságon, most mi is … Figyeljetek ide …
(Elindul a színpadon, s mutatja, amit mond) Ez itt a palota díszterme, körös körül gyönyörű szobrok, keleti szőnyegek, súlyos, faragott bútorok, ott a terem végén a kettős trónszék, mellette gazdagon hímzett zászlók, a falon címerek, értékes fegyverek, s már indul is a vendégek bevonulása ... (Feje felett tapsol egyet)
(A színpad másik végében tényleg megjelenik az ajtónálló, háromszor földhöz veri botját, s ünnepélyes zenére méltóságteljes lassúsággal megindul a vendégek bevonulása. Először a főurak, aztán a lovagok, urak és úrhölgyek, papok, mindenféle nációból, végül a király és a királynő, akik a többiek sorfala előtt elmennek trónig, majd megfordulnak, ekkor a többiek meghajolnak, a királyi pár elfoglalja a helyét a trónon, a vendégek felegyenesednek. A bevonulás végére a zenének is vége.)
Király: (Felemelkedik ültéből) Mi, Mátyás, Magyarország, Csehország, Morvaország, Szilézia királya, Moldva, Szörénység fejedelme, Horvátország, Szlavónia, Halics és Dalmácia uralkodója, Ausztria császára ezennel megnyitjuk nemzetközi dalnokversenyünk díszünnepét. Udvarmester ! (Széles gesztussal int az udvarmester felé, jelezve, hogy övé a szó, majd lassan visszaül a trónra, az udvarmester előrelép.)
Gergő: (Kettőt tapsol feje felett, a király a leülés, az udvarmester az előre lépés mozdulatában félúton megáll, a többiek is megmerevednek. Látható megelégedettséggel kérdezi.) ... Na, pupákok, jó lesz ?
Jocó: Te, ez óriási, ... (Lelkesedik.) egyáltalán hogy találtad ki, s különben is, kik ezek ... Azt értem, hogy ő Mátyás, ő meg a felesége (Mutatja őket.), ... hogy is hívták ... megvan, Beatrícse ... az aragóniai hercegnő, láttam valahol a képét, tényleg ilyen volt ...
Zoli: (fölényesen, rendreutasítóan) Te süket, nem Beatrícse, Beatrix ! Jó, hogy nem kevered össze a rock együtteseket a királynékkel …
Tamás: Ugyan, ne veszekedjetek ! Latinosan Beatrix, olaszosan Beatrícse, ... (Elgondolkodik, aztán rávágja.) … magyarul meg Bea !
Jocó: Jó, legyen Bea, de tényleg kik azok ott ?
Tamás: Mintha a leghétköznapibb dolgot magyarázná) … hát kik lennének, az ott Vitéz János püspök (Ő is és a többi bemutatott is neve elhangzásakor a közönség felé biccent.), az ott Szapolyai István, mellette Magyar Balázs erdélyi vajda, az az izompacsirta ott Kinizsi Pál, a temesi kapitány, mellette Ferdinánd, nápolyi király, aztán a szörényi bán, a macsói bán, feleségek, fegyverhordozók, apródok, az a suhanc ott Corvin János, aztán ott vannak, hátul a budai királyi birtok polgárai, de ez most nem érdekes … nézzük, mi történik … (Ismét tapsol a feje felett, a megállt mozdulatok tovább folytatódnak.)
Udvarmester: (Először a trón felé fordul, tisztelettel meghajol,) Felséges király uram, felséges királyné, (a többiek felé fordul) fejedelem urak, asszonyok, nemes vendégek ... Engedjék meg, hogy bemutassam a legnagyszerűbb commissio tudós iuratusait.
Jocó: (Gergő füléhez hajol, kezével száját eltakarva úgy csinál, mint aki nem akarja, hogy halljuk, mit kérdez, de azért jól halljuk.) Kiket ?
Orsi: (Hasonló gesztussal) Hát persze, ehhez kell némi latin tudás, hiszen akkoriban az udvarban döntően latinul folyt az élet, hisz tudjátok … Janus Pannonius is latinul verselt … (közben zsebéből előhúz egy mobil telefont, nyomogatja a gombokat és közben beszél) .... szerencsére apám mobiljáról fel lehet hívni a Tudományos Akadémia nagy latin szótárát, .... hogy is volt ..... várjatok csak, .... mindjárt .... megvan, tehát: commissio: verseny, .... (tovább nyomogat) .... iuratus: meghatalmazott, együtt a commissio iuratusai: a zsűri !
Jocó: Aha !!!! (megérti)
Udvarmester: (Sorra az érintettek elé lép, jól láthatóan rájuk mutat és meghajolva mondja nevüket, a bemutattak is meghajolnak a király felé, a színpadon állók megtapsolják a bemutatottakat, akik helyet foglalnak egy pulpituson, esetleg a királyi trón melletti három széken):
Otto von Wolkenstein, a híres és nevezetes Oswald von Wolkenstein, tiroli költő és énekes unokája,
Guillaume d'Amiens, a nagy tiszteletű provence-i chanson énekes,
és végül a iurátusok primáriusa:
Jocó: (mint fent) Az ki ?
Tamás: (türelmetlenebben) A primárius az első ember, a prímás, az elnök, a zsűri elnöke !
Udvarmester: Thuróczi Jokulátor Fábián, a budai királyi igricek kapitánya. (Int a karmesternek.) Zenemester uram ! (Meghajol a trón felé és a színpad széléig hátrál.)
(A zenekar rázendít valami táncos lejtésű zenére, oldalról feketére suvickolt néger szolgálók jönnek nagy tálakat hoznak magasan a fejük fölé emelve, tele finomságokkal, gyümölcsökkel és italokkal, a zene ütemére belejt egy csoport spanyol (vagy olasz vagy francia vagy cigány) táncosnő, és a zenére produkálja magát. A közönség eszik és iszik, mindez addig tart, amíg a zene véget nem ér, a szolgák eltűnnek, az udvarmester pedig szigorú intéssel kiparancsolja a táncosokat, akik sértődötten kivonulnak, ekkor Zoli a feje felett tapsol, minden leáll.)
Zoli: Te Gergő, és hogyan lesz a pontozás ?
Gergő: Tényleg, erre még nem gondoltam …
Jocó: (Mindenképpen szeretne valamivel hozzájárulni.) Nekem van egy ötletem, … úgy, ahogy Paris csinálta a három nővel, tudjátok, Hérával, Athénéval és Aphroditéval, ... aki a legnagyobb almát kapta ...
Zoli: Nem az, aki a legnagyobbat kapta, hanem, aki az egyetlen almát megkapta ... De különben is nem erről van szó, hanem arról, hogy minek alapján ítél a zsűri. Én hallottam olyanról, hogy zsűritagok palatáblán krétával jegyzik a hibákat ...
Jocó: (Nem hagyja magát.) Vagy úgy is lehetne, mint a műkorcsolyában, hogy a végén felmutatják a számokat, fájf-point-sziksz, fájf-point-szeven, ... vagy úgy, mint régen a Ki Mit Tud-ban, amikor a színpadon egy vonatba lehetett beszállni ... (vihog)
Tamás: Ne hülyéskedjetek, ez komoly dolog. Azt hiszem Zolinak igaza van. (Felszól a színpadra.) ... Udvarmester uram, van kéznél három palatábla krétával ?
Udvarmester: (Kizökken a megmerevedett tartásból, majd nevetve válaszol.) Persze, hogy van, hisz megbeszéltük. (Hátraint, három szolga behozza a palatáblákat és átadja a zsűritagoknak, ekkor Gergő ismét kétszer tapsol.)
Udvarmester: (Ismét előre jön, újra kezdi.) Felséges király uram, felséges királyné, kérem legmagasabb hozzájárulásukat a verseny megkezdéséhez.
Királyné: (Ülve marad, kezével kegyesen int.) Kezdhetik.
Udvarmester: Amint az elmúlt napokban mindannyian követni méltóztathatták az eseményeket, a dalnokverseny döntőjébe két énekes jutott, közöttük ma és itt fog eldőlni, hogy ki nyeri el a szépséges Corvinia kezeit. Következzék tehát elsőként: (Henger alakúra összegöngyölített papírlapot vesz elő, és abból olvassa, a nevet hangosan kiemelve.) Hansi von Meistersänger, német mesterdalnok, aki a távoli Nürnbergből jött el hozzánk művészetét bemutatni. (Odalép Hansihoz, és széles mozdulattal int, hogy lépjen előre).
Hansi: (Középre jön, meghajol a királyné, a király majd a felső és alsó közönség felé is, előveszi lantját, torkát köszörüli, majd kissé fölényese, lekezelően odaszól a karmesternek.) Bitte Herr Kappelmeister ...
(A zenekar kis bevezetőjével elhangzik a dal.)
1.
A magyarok nyilaitól
Ó Uram minket kímélj meg !
2.
Így fohászkodtak Urukhoz
sok országban és városban.
3.
Hős Bulcsú vezér népével,
sok tízezer vitézével
sok hegyen és sok folyón át,
sok viadalban s csatában
sok diadalt learatott.
4.
Hős Bulcsú vezér népének,
a sok magyari vitéznek,
az egész földnek kerekén
nem lelheted meg a párját,
nem lelheted meg a párját.
(A német dalnok dala a Bransle Gay ("Marie ie songeois laultre iour", Anonyme) dallamára megy a kotta szerinti a-mollban. Az ismétlő jeleket a kotta szerint kell betartani, így a szöveg két rövid és két hosszú strófára oszlik.
A német karakter érzékeltetésére kihasználható a hármas lüktetés, amit akár döcögően, mereven is elő lehet adni. A meglehetősen egysíkú zene a német fantáziátlanságot és faragatlanságot is jelképezheti. A táncosság helyett inkább a monotonság hangsúlyozható, az énekes rettentő komolyan énekel, humor, kedvesség, báj helyett.
A felütéses, kizárólag tá-á-tá és tá-tá-á képletet használó ritmus nehezen viseli a magyar prozódiát. Ahol a prozódia döccen, a döccenést hangsúlyozni is lehet, ez is erősítheti azt a hatást, mely kissé a groteszk felé viszi a dalt. Túlságosan persze nem szabad groteszkké tenni, mert akkor billen a dramaturgia, mely két egyaránt kíváló dalnokra épül.
Közben hallani, amint a zsűri tagjai krétájukkal dolgoznak a táblákon. Az utolsó strófa ill. a dal befejezésekor az énekes meghajol, de a zene folytatódik, a színpadon lévő „nézők” kórusa azonnal értékeli a hallottakat.
Az ünneplő kórus az angol népdal ("Watkins Ale", Anonymus) dallamára megy, D-dúrban. A bevezető négy ütem nélkül, a német dal után ismétlés nélkül, a magyar dal után a kiírt ismétlésekkel hangzik el. A szokásos hangszer együttest célszerű kiegészíteni egy mély hangolású dobbal, mely a dallaméval azonos ritmust üt.
Éljen a dalnokunk,
éljen a dalnokunk,
éljen a dalnokunk,
éljen, éljen.
Soká élj,
énekelj,
soká énekelj
dalnokunk.
A színpadon lévő "udvari" közönséget célszerű két részre osztani, egyik fele énekel, a másik fütyül, visít és ovációt kelt.
Az udvarmester közben a színpad szélén álló két szék egyikéhez vezeti az énekest, leülteti, majd visszamegy középre).
Udvarmester: (a kórus éneke után) Köszönjük Hansi von Meistersänger gyönyörű dalát. Amint hallották (úgy fordul körbe, hogy a színpadi és a lenti közönségre is vonatkozik a többes szám harmadik személy), Hansi von Meistersänger dalában Bulcsú vezérről énekelt, aki a krónikások szerint a régi idők legnagyobb hadvezéreit, Nagy Sándort, Hannibált, Julius Caezar dicsőségét is felülmúló, sikeres hadjáratok sorozatát vezette az akkori idők legerősebb hadseregének, a magyar seregnek élén. Megkérdezem a felséges királyi párt, kíván-e szólni ?
Királynő: (leereszkedően) Mondja jó lovag, holt tanult meg ilyen szépen énekelni ?
Hansi: Felséges asszonyom, a novus-pesti Laurentius schola generale cantorumban, a nagy tisztességű professzoroktól Klara Locsmandiensis-től és Veronika Ferra-tól.
Jocó: Te, mit mond, hol ?
Orsi: Süket … add ide (elveszi Gergőtől a mobilját, és nyomogatja, szavanként keresi ki a jelentést, szórakozottan, de azért jól érthetően mormolja a megtalált szavakat) ... novus, nova novum: új, ....... Laurentius nem más, mint: Lőrinc, .... schola, mint tudjuk, iskola, ...... schola generale: általános iskola, ..... canto, cantare, cantavi, cantatum: énekelni, ...... schola generale cantorum: énekesek iskolája, szóval: (kicsit megemelt hangon, most már nem annyira önmagának) a Lőrincben Klári nénitől meg Vera nénitől ...
Jocó: Aha !!! (megérti őszinte csodálattal)
Udvarmester: Akkor hát most pedig következzék Giovanni di Lorenzo il Trovatore, a nagyszerű padovai trubadur Itáliából. (Odalép Giovannihoz, és széles mozdulattal int, hogy lépjen előre.)
Giovanni: (Hasonlóan középre jön, meghajol, stb., majd flegmán, magabiztosan odaszól a karmesternek): Prego, Maestro …
(Elhangzik a második dal is. Az olasz dalnok dala egy olasz népdal dallamára megy d-dúrban három strófában. A strófa első és második sora az első, a harmadik és negyedik sora a második dallam-félre esik. A dallam szélesen áradó, a szöveg kissé patetikus, mindkettő jó lehetőséget kínál arra, hogy az olasz a "bel canto" legszebb hagyományainak megfelelően széles gesztusokkal, hangját jól kieresztve énekeljen, ez akár a karikírozás határáig is elmehet.)
1.
Kárpátok ősi bércei ormán kelt fel Nap ma reggel,
Adria kéklő habjain hajtja fejét álomra este.
Tiszában fürdik, Dunában játszik, réten és erdőn sétál,
míg végig járja szép Magyarország minden tündéri táját.
2.
Régen volt már, hogy hatalmas Álmos lett a nép fejedelme,
s lett fia Árpád magyarok bátor hadának fővezére.
Vérüket ott a hét kapitányok egyesítették önként,
így foglalták el szép Magyarország gazdagon termő földjét.
3.
Születtek Árpád véreiből sok királyok és vezérek,
uralkodásban, véres csatákban, hírnevet ők szereztek.
A szent királyok, István és László s a többi szentek
Vigyáznak ők a szép Magyarország gyarapodó népére.
Az énekes láthatóan mindent megtesz, hogy produkciója tetszést arasson, hajlong, áriázik, gesztikulál, hangszerével mórikál, eljátssza a bel-canto stílust. A harmadik strófa után azonnal (esetleg kis hatásszünettel a meghajlás idejére) indul az ünneplő kórus D-dúrban (lásd a német dalnál). Itt sem szabad időt hagyni ahhoz, hogy a közönség a dalt azonnal megtapsolja, csak az ünneplő kórus után.
Az események rendje azonos, ének, meghajlás, kórus, Giovanni a másik szék előtt.
Udvarmester: Köszönjük Giovanni di Lorenzo il Trovatore gyönyörű dalát. Amint hallották (úgy fordul körbe, hogy a színpadi és a lenti közönségre is vonatkozik a többes szám harmadik személy), Giovanni di Lorenzo Álmos fejedelemről, Árpádról és a honfoglalásról énekelt. Felségetek kíván-e szólni ?
Királynő: (hasonlóan leereszkedően) És mondja jó lovagom, holt tanult meg ilyen szépen énekelni ?
Giovanni: Felséges asszonyom, a novus-pesti Laurentius schola generale cantorumban, a nagy tisztességű professzoroktól Klara Locsmandiensis-től és Amalberga Percussis-tól.
Jocó: Most meg, mit mond ?
Gergő: Süket ... Hát a Lőrincben Klári nénitől meg Lia nénitől ..
Jocó: és az a ... Percussis ...?
Orsi: Hogy mi az, hogy Percussis ? Ütő !!!
Királynő: Kitűnő iskola lehet ez a Laurentius, nemde Mátyás ?
Király: Ó hogyne, Beatrix, el is határoztam, hogy szép birtokot ajándékozok nekik.
Udvarmester: És most, hogy elhangzott mindkét versenydal, kíváncsian várjuk a magas jurátus társaság döntését. De amíg ők tanácskoznak, engedjék meg, hogy bemutassam becses vendégeinknek Corviniát, a világszép királylányt, akinek kezét a verseny győztese kapja. (A színpad széléig elébe megy, aztán kezét magasra emelve, széles mosollyal, szeretettel tekintve Corviniára bevezeti a lehajtott fejű királylányt, aki a trón előtt megáll, és mélyen meghajol, de látszik rajta, hogy nem boldog. Lehajtott fejjel, kissé félre fordulva áll, arcát a közönség nem nagyon látja. A király feláll, oda megy hozzá, kézen fogja, a közönség felé fordítja, gyönyörködve nézi egy darabig, majd a zsűri elnökéhez fordul.)
Király: Nos, principális uram, hadd halljuk döntésüket, kié lészen szívünk szemefénye ? (Szemével is, kezével és megsimogatja a királylányt).
Elnök: Felséges királyunk, felséges asszony, két kiváló művész énekét hallottuk, s nagyon nehéz döntenünk. Mindketten (kiemelten hangsúlyoz) kitűnő iskolában, kiváló tanároktól sajátították el az éneklés művészetét, és tanúbizonyságát adták annak is, hogy ismerik és tisztelik a nemes magyar nemzet dicső és harcos történelmét. Palatábláinkon pontoztuk a művészek produkcióját, s ezennel be is mutatjuk a pontszámokat, először Otto von Wolkenstein iuratus kollega … (Otto felé fordul, előre tessékeli, Otto elő is lép, majd szerepe után vissza is húzódik.).
Otto: Királyi felség, felséges asszonyunk, amint e táblán Önök is láthatják, (a közönség felé is mutatja, jól láthatóak az ötösével csoportosított strigulák) a lehetséges egy tucat pontból Hansi von Meistersänger, német mesterdalnok egy híján egy tucatot, Giovanni di Lorenzo il Trovatore pedig pontosan egy tucatot kapott. (A színpadi közönség izgatottan felmorajlik, kis idő eltelik, míg helyreáll a nyugalom.)
Elnök: Másodszor Guillaume d'Amiens iuratus kollega:
Guillaume: Királyi felség, felséges asszonyunk, amint e táblán Önök is láthatják, a lehetséges egy tucat pontból Hansi von Meistersänger, német mesterdalnok tőlem pontosan egy tucatot, Giovanni di Lorenzo il Trovatore pedig egy híján egy tucatot kapott. (A moraj még nagyobb, az udvarmester izgatottan lép előre, felemelt kezével nyugalmat kér, lassan helyreáll a nyugalom.)
Elnök: A kollega urak pontozása szerint tehát a verseny eldöntetlen. Amint e táblán Önök is láthatják, tőlem a lehetséges egy tucat pontból (lelassítja beszédét, hogy az izgalmat fokozza, szinte szavanként mondja) Hansi von Meistersänger, német mesterdalnok (szünet) pontosan egy tucatot, és Giovanni di Lorenzo il Trovatore is (szünet) pontosan egy tucatot kapott. Az összesítésben tehát a két énekes azonos eredményt ért el. (Megáll, időt hagy a gondolkodásra.) Felséges király uram, ebben a helyzetben nem tehetünk mást, mint hogy kezedbe, az „igazságos Mátyás” kezébe tegyük a döntést.
(Hosszú feszült csend, mindenki a királyra vár, aki szintén nem mozdul).
Giovanni: (Izgatottan felugrik, majd nem sokkal később Hansi is.) Felséges királyom, én úgy tanultam, hogy a művészet és vitézség egy tövön termett, nem igazi énekes az, aki a kardot nem forgatja elég ügyesen, én tehát amondó vagyok, ha az éneklésben nem tudtuk eldönteni, ki a jobb, döntse el a kard, vívjunk meg Corvinia kezeiért. Hansi von Meistersänger, kiállsz-e ellenem vívni ?
Hansi: Ki én ! (Mindketten kardot rántanak és középre pattannak, vívó állást vesznek fel, a közönség izgatottan morajlik, tágul, hogy helye legyen a vívóknak, a két bajnok összecsap, csengenek a kardok, hullámzik a küzdelem a színpad egyik végétől a másikig, egyre feszültebb a légkör, amikor Corvinia felsikolt, a vitézek hirtelen megállnak.)
Corvinia: Neeeee ! (A király felé fordul, majd a közönség felé.) Felséges király apám, ne engedje, hogy ezek a nemes ifjak összekaszabolják egymást, amikor én úgyis mást szeretek, ráadásul akit én szeretek, az szebben is énekel, mint ők ketten !
Király: (Látszik rajta, hogy meglepi a helyzet, s hirtelen nem tudja, mit mondjon, lassan, bizonytalanul beszél) … Ejnye, .. ejnye lányom, .. hogy mit nem mondasz ! Hogy gondolod, .. hogy most, hogy e nemes ifjak a távoli hazájukból ide zarándokoltak, csak azért, hogy a kezedért egymással megmérkőzzenek (lassan összeszedi magát, határozottan, hangját felemelve folytatja) ... Nem, királyi szavamat nem vonhatom vissza !
Korvinia: (Továbbra is szenvedélyesen és gyorsan beszél) Nem is kívánom apám, csak azt kérem, tegye lehetővé, hogy e két ifjúval megmérkőzhessék az én szívem választottja is.
Király: És ki az ?
Corvinia: Hegedős Márton János ő, apámuram testőre.
Király: (Talán megkönnyebbül, de ismét elbizonytalanodik, majd lázasan keresi, mit tehet, kivár, lassan folytatja) Szóval János az, ... igen, ismerem, ... valóban derék legény, termete szálfa, a hangja is, mint a templom harangja, … de lányom ! … (kérlelően) … se neve, se birtoka …
Corvinia: Az nem is számít apám, a fő az, hogy szeretjük egymást ... (könyörgőre veszi) .... apám ! ... Király apám ... Ugye megengedi ... (a végén még hízelgőre is fordítja hangját) ... ugye megengedi ...
Király: (Hosszan gondolkodik, a közönség síri csendben vár, végül elhatározza magát, feláll, felveszi uralkodói pózát.) Nos, lássuk ... Hívjátok ide Hegedős Márton Jánost !
Udvarmester: (A színpad szélére siet, hangosan kikiált.) Hé, szolgák, hívjátok Hegedős Márton Jánost ... (A színfalak mögül is hallatszik a kiáltozás: hívjátok Hegedős Márton Jánost.)
János: (A kiabálás közben a hátsó sorokból előre lép, a király elé járul, tisztelettel, mélyen meghajol, majd felemelkedik.) Itt vagyok Király uram, itt voltam mostanáig is, besurrantam a többi vendéggel, … (magyarázólag) hogy tudtam volna távol maradni, amikor arról van szó, hogy Corvinia kezét más kapja meg … íme, kezeidbe adom sorsomat …
Király: (Szigorúságot és haragot tettet). Szóval itt vagy, beste összeesküvője, ezt jól megcsináltátok Korviniával. Megérdemelnétek, hogy mindkettőtök fejét vetessem, vagy legalábbis tömlöcbe zárassalak engedetlenségetekért. (De azért közben megenyhül) … Most mit csináljak veletek, szégyentelenek, hogy ilyen helyzetbe hoztatok bennünket ország és világ színe előtt. (Szünetet tart, mindenki feszülten vár.) ... Nos, hogy lássátok, hogy szívemet és eszemet nem a harag, hanem a szeretet és bölcsesség vezérli, úgy döntöttem, hogy elénekelheted dalodat. (Ismét megkeményíti hangját.) De a iuratusok ítélni fognak, s ha nem bizonyulsz jobbnak az éneklésben, bizony mondom, a kard fog dönteni, hogy a két dalnok közül kié legyen Corvinia keze. (A zsűrihez fordul.) Principális uram, iuratus uraim ? Folytathatjuk ?
Elnök: Készen állunk, uram !
Király: Nos, János, rajtad a sor.
János: (Mélyen meghajol, majd hálás hangon mond köszönetet.) Teljes szívemből köszönöm, király uram, nagylelkűségedet (indulna énekelni, de az udvarmester megállítja:)
Udvarmester: Szabad megkérdeznem, Janos, miről fog szólni a dalod ?
János: Egy olyan dalt fogok elénekelni, melyet nagyszüleimtől tanultam, s mely Hunorról és Magorról és a csodaszarvasról szól .... (Szemével Corviniát keresi, aki bíztatóan mosolyog, bólint, kezével is mutatja, hogy neki szurkol, János végül összeszedi és elszánja magát, előre lép, tisztelettel szól a karmesternek, s mélyet sóhajt.) Akkor hát, Zenemester uram, kezdhetjük …
(A karmester beint, és elkezdődik a zene. A magyar dal a "Kifeküdtem és a magos tetőre" kezdetű históriás énekre megy h-mollban, négy strófában. Az első két strófa alkalmazkodik a darab történelmi témájához, a további két strófa a „Nyílnak, nyílnak a mezei virágok” népdal szövegéből való. A magyar prozódia igényeinek megfelelően az éles, a nyújtott és a tá-tá ritmusok szabadon variálhatóak.
A népdal - zenei karakterében - erősen elüt ez előzőektől, ami ugyan stílustörés, ezzel szemben jól énekelhető, a német és olasz dalának idegensége után a magyar jelleget hangsúlyozza, és ez hatásosan alátámasztja a dramaturgiának azt a motívumát, hogy a nemzetközi dalnokversenyt magyar dalnok nyeri. A dal giusto karakterét határozottan, magyarosan kell érzékeltetni, összességében tényleg a magyar dalnak kell a legtermészetesebbnek, legjobbnak tűnnie a mai közönség számára is. Ez nem mond ellent annak, hogy a hangszeres kíséret a megszokott karakterű, a dalnak, az éneklésnek e kíséret mellett is lendületesnek, komolynak, határozottnak kell lennie.
1.
Hunor s Magor vadászni indulának,
vadászni a napnyugati pusztába,
vadat hajtottak reggeltől estélig,
míg egy csodaszarvas került eléjük.
2.
Hunor s Magor ottan üldözni kezdék,
csodaszarvast utólérni szeretnék,
csodaszarvast utólérni nem tudták,
az új hazát maguknak így foglalták.
3.
Rég lehullott a levele a fának,
kisangyalom, régen járok utánad,
de mi haszna, ha nem tudlak elvenni,
előbb-utóbb el kell téged feledni.
4.
Felednélek, felednélek ezerszer,
de eszembe jutna nékem ezerszer,
be vagy írva a szívembe örökre,
Duna, Tisza sem mossa ki belőle.
(A dal szokás szerint több strófából áll, az első két strófa az előírt, történeti témával foglalkozik, de a harmadik strófa szövege átvált a magyar népdalok tipikus szerelmes szövegébe. Az éneklés közben János lassan közelít Corviniához, magához hívja, Corvinia hozzá lép, és a negyedik strófát duettként éneklik. Közben János láthatóan visszanyeri biztonságérzetét, éneklés közben Corviniával kézen fogva körbe jár, és szabadon maradt kezével integetve bíztatja a jelenlévőket, hogy ők is énekeljenek. Az ötödik strófában - szövege azonos a negyedikkel - tényleg megszólal a közönség, János csendre inti a zenészeket, a kórus acapella, egyre lendületesebben énekel. Az ötödik strófa után belép az énekkar is, és a szokásos módon értékeli a hallottakat.
Természetesen János dala mindegyiknél jobban tetszett. A végén hangos siker, tapsolás, füttyögés, ováció. Lassan elcsendesedik a színpad. Minden szem a királyt lesi, vajon mit mond, a szereplők közelebb lépnek hozzá, félkörben felsorakoznak, várják az ítéletet.)
Király: (látja, hogy mindenki az ő szavát várja, de halogatja a döntést, köhög, torkát köszörüli, végül megszólal) Nos, principális uram, hogy döntsek ?
Elnök: Felség, a mi tisztünk már elvégeztetett ... Amint láthatta rajtunk, Hegedős Márton János csodálatos éneke bennünket is elvarázsolt. ... De ha mondhatok mégis valamit, … hát az az, ami tényleg csodálatos, amivel még sehol a világon nem találkoztam, pedig már sok helyen jártam, … hogy itt az egész királyi udvar tud énekelni. … Fantasztikus !!!!! ... Egy szóval: az ítélet Felséged kezében van.
Király: (Keresi a szavakat, nem siet.) Hát, János fiam, (újra megállva, elérzékenyülten) …oly szép álomba ringattál, legyen tiéd a babér s a lány… (Az udvarmester eközben egy babérkoszorúval már mellette áll, átnyújtja azt a királynak, aki előrelép és János fejére teszi. Két kezét atyai mozdulattal János és Corvinia vállára teszi.) Gyermekeim, boldoggá tettetek bennünket, legyetek Ti is boldogok. (Kézen fogja őket és a két külföldi művészhez megy velük együtt.) Nemes lovagok, kitűnő dalnokok, köszönjük művészeteteket. Legyetek továbbra is vendégeink palotánkban, amíg csak kedvetek tartja, gondunk lesz rá, hogy semmiben ne szenvedjetek hiányt, s ha távoztok, kellő kárpótlásra is számíthattok. S ha lehet, hadd gyönyörködjünk továbbra is éneketekben. (A két énekes térdet hajt, majd felemelkedik.)
Giovanni: Köszönjük Felséged jóindulatát. Amerre a jövőben megfordulunk, mindenütt el fogjuk mesélni, hogy Mátyás király nem csak legyőzhetetlen fekete seregéről, pompás palotájáról, tudós könyvtáráról, hanem művészetszeretetéről, bölcsességéről és igazságosságáról is híres.
Hansi: Felség, ha én hazatérek, első dolgom lesz, hogy királyomnak javasoljam, hogy mi is tartsunk dalnokversenyeket Nürnbergben.
Király: Udvarmester ! Tedd a dolgod ! (Ő maga is Beatrix-ért indul, és elvegyül az ünneplő tömegben.)
Udvarmester: (kitörő jókedvvel) Hát akkor ... Zenemester úr, ZENEEE !
(A zenekar belekezd egy gyors, lendületes, forgatagos zenébe, a közönség párokba rendeződik és táncolni kezd, az énekkar is beszáll, óriási ünneplés kezdődik, finálé, slussz, meghajlás, ováció.)