Interjú Marton Évával, a Zeneakadémia ének tanszakának vezetőjével

Az utóbbi időben stratégiai jelentőségű változások zajlanak a Zeneakadémián. Legutóbbi számunkban interjút közöltünk dr. Szekér Judittal, az Akadémia 2005. január elsejével kinevezett főtitkárával, aki a régóta várt reformok egyik fő motorja. Most örömmel számolhatunk be arról, hogy az ének tanszak élén is olyan változás következett be, mely jogos pozitív várakozásokat kelt.  

Marton Éva 2005. szeptember 18-án vette át a Zeneakadémia ének tanszakának vezetését. A világ bármely operaszínpadán örömmel fogadott művésznő életében ez a kinevezés egy új, fontos szakasz nyitányát jelentette. A veronai Aréna, a salzburgi és müncheni fesztiválok, a bécsi Staatsoper, Bayreuth, MET, Scala, Chicago, Barcelona, San Francisco, Buenos Aires, Covent Garden, Párizs és Moszkva ünnepelt művésznője a jövő generáció operacsillagainak nevelésére szenteli tudását, tapasztalatait, energiáit.

Hogyan is indult zeneakadémiai professzori karrierje?

Jó néhány évvel ezelőtt kezdődött zeneakadémiai oktatói tevékenységem. Korábban, évtizedeken keresztül életem a nagyvilág operaszínpadain zajlott, s minden prioritást a soron következő fellépés, bemutató határozott meg.

Először csak mesterkurzusokat tartottam a Zeneakadémián. De azonnal megéreztem, hogy a tanítás, mely soha sem állt távol tőlem, fontossá válhat. Már Falvai rektor úr idején részt vettem az ének tanszak munkájában, és amikor Batta András rektor lett, megkérdezte, nem venném-e át az ének tanszak vezetését. Akkor még úgy éreztem, hogy nem érkezett el ennek az ideje. Túl sok szerződéses elkötelezettségem volt, mely energiám és időm jó részét felemésztette. Számomra a döntő lökést II János Pál pápa halála és az ahhoz kapcsolódó események adták. A napról napra érkező hírek mélyen érintettek, s különösen a pápa végakarata „kövessétek példámat” fogott meg.

Addig valóban rengeteget dolgoztam „magamért”, magam művészi pozíciójáért, a sikerekért, s most úgy éreztem, eljött annak az ideje, hogy mindazt a tudást, tapasztalatot, erőt, amit magamban felhalmoztam, átadjam másoknak. Ez volt a fő motiváció.

Hívtak más országokba is tanítani, többek között Japánba, az Egyesült Államokba, Hamburgba, Dél-Koreába, s tartottam is mesterkurzusokat Madridban, Barcelonában, Dél-Amerikában, Taivanon is. De én Vörösmartyn, Petőfin, Bartókon nőttem fel, nekem itthon, Magyarországon kell továbbadnom tudásomat, mint ahogy ilyen irányú miskolci és szegedi felkérésnek már eddig is eleget tettem. És most valóban nagyon boldog vagyok, hogy a budapesti Zeneakadémián taníthatok. Különösen büszke vagyok arra, hogy viselhetem a tiszteletbeli professzor kitüntető címet, melyet az Akadémia történetében eddig csak egyetlen nő, Fischer Annie kapott meg.

Hogyan sikerült a beilleszkedés a Zeneakadémia belső rendjébe?

Elég határozott egyéniség vagyok, tudom, mit akarok, nem szeretem a lustaságot, a tiszteletlenséget, emberszerető vagyok, szeretem megadni másoknak, ami jár, de magam számára is elvárom ugyanezt. Úgy tűnik, hogy ezt a magatartást elfogadják és értékelik munkatársaim.

Amikor tanítani kezdtem az Akadémiám, Andor Éva volt a tanszakvezető. Nagyon sokat segített abban, hogy a vezetés átvétele zökkenőmentesen történjék. Csak egy feltételem volt kinevezésemkor, az, hogy az új hallgatókat már én választhassam ki. Ez ugyanis egy kritikus pont. Nagyon nehéz megállapítani, hogy kiben mi lakozik, ki a „tehetséges”. A legfontosabb kérdés az, hogy a növendék miként képes átvenni a tanár által felkínált ének-technikai megoldásokat. Rendkívül fontos az a képesség, hogy a hallgató saját hibáját képes legyen javítani. Ez a tehetség egyik legfontosabb megnyilvánulása, melyet a lehető legkorábbi időpontban azonosítani kell. De figyelni kell az öltözködésre, a viselkedésre, a beszédmódra és egy sor más dolgot is fel kell mérni.

Nagyon sok emberrel dolgoztam együtt, nagyon sok féle embert ismertem meg, s a tehetség felismerésében az emberismeret, a tapasztalat nagyon fontos. Itt nem egy tanár, hanem egy intézmény, egy fontos művészeti ág számára kell szelektálni, a jövő operaénekes generáció képviselőit kell felismerni és kiválasztani.

Milyen elképzelései vannak a jövő operaénekes generációjának nevelésével kapcsolatban?

Fő célkitűzésünk az, hogy a Zeneakadémia opera tanszakáról teljes értékű operaénekesek kerüljenek ki, akik, ha nem is rendelkeznek az idősebb generációk tapasztalataival, ha korlátozottan is, de azonnal színpadképesek. Ez a hallgatók érdeke is, hiszen mit ér egy olyan diploma, mely nem teszi őt alkalmassá arra, amire kell. E cél érdekében egy sor változtatást vezettünk és vezetünk be az akadémiai képzésben. Ezek közül az egyik legfontosabb: nem egyes művészeket szeretnénk képezni, hanem már az akadémiai évek alatt is együttesekben gondolkodunk. Már az egyes évfolyamok hallgatóinak kiválasztásakor is törekszünk arra, hogy a növendékek együttese igazi produkciók előadására képes legyen. Korábban nem igazán figyeltek a felvett hallgatók hangfaj szerinti eloszlására. Ennek következtében előfordult, hogy egy évfolyamon akár 10 szoprán mellett csak egy tenor vagy basszus végzett. Így nem lehet kialakítani egy „opera osztályt”. Azt szeretnénk elérni, hogy a hallgatók ne csak versenytársnak érezzék egymást, hanem már az akadémiai évek alatt is együtt dolgozzanak közös produkciókban.

Mindebben fontos iránytűként használhatjuk az un. „bolognai folyamat” elveit.

A „bolognai folyamat” a Zeneakadémián 2007-ben indul. A folyamat elvei szerint a három éves alapképzés után következne a kétszer két éves továbbképzéssel, a mester I. és mester II. fokozattal. Elképzeléseink szerint a harmadik évfolyam végén hallgatóinknak felvételi vizsgát kellene tenniük a mester fokozatú képzésben történő részvételük érdekében, s akik az előírt szintet nem ütik meg, nem haladhatnának tovább úgy, mint eddig. Ugyanakkor bármely más intézményből, vagy akár az „utcáról” is, akár külföldről is jelentkezhetnének mesterképzésre azok, akik a szükséges előképzettséggel rendelkeznek, és a felvételi követelményeket teljesítik. Ez a rendszer lehetővé tenné, hogy valóban csak a legtehetségesebb hallgatók tanuljanak tovább. A mester II. fokozat megszerzése már csak a legkiválóbbak célja lehet.

Szeretnénk elindítani az „oratórium” szakot mester fokozaton. Ezen elképzelés mögött az a felismerés áll, hogy más az „egyházzene” (amely tanszéken ma az oratórium kultúra oktatása összpontosul), és más az oratórium, mely lehet akár egyházi, akár világi tárgyú, de az egyházi tárgyú oratóriumok sem tartoznak egy adott egyház vonzáskörébe.

Szeretnénk elindítani az operett-musical énektanszakot. Ismét csak a „bolognai folyamat” elvei értelmében szeretnénk fogadni azokat a fiatalokat, akik színészi-táncosi képességeiket más intézményekben, pl. a Színházművészeti Főiskolán fejlesztik, de énekesi-zenei ismereteiket a Zeneakadémián alapozhatnák meg.

Fontosnak tartjuk hallgatóink idegen nyelvi képzését. Jelentős tartozásaink vannak az orosz és francia nyelvet illetően.

Milyen gyakorlati lépések történnek ezen elvek megvalósítása érdekében?

Fontos projekteket tervezünk ill. hajtottunk-hajtunk végre Ezek egyik lényeges előfeltétele, hogy az Akadémia végre – 2005. szeptembertől – saját zenekart működtet Pál Tamás karmester úr vezetésével.

Projektjeink közül legfontosabb az „Opera mindenkiért”. Eddig két előadásunk volt, Rigolettó és Bánk bán keresztmetszet. 

Február második hetében, vasárnap két előadásban mutatjuk be - gyermekeknek és felnőtteknek - a Varázsfuvolát. Projektünkben már érvényesül az „ensemble” elv, az elkerülhetetlen kivételektől - most pl. az Éj királynőjétől - eltekintve minden szerepet hallgatóink énekelnek. A következő állomás a Bohémélet lesz. Produkciónkkal szeretnénk eljutni vidékre is, az eddigi nagy siker erre feljogosít bennünket.

Tavasszal első és másodéves növendékeink Mozart-Bartók dalestet fognak adni.

Mura Péter tanár úr kezdeményezésére „Európa” koncertet szervezünk, melynek keretében hallgatóink minden európai országból egy-egy mű- ill. népdalt mutatnak be az ország saját nyelvén.

A Tavaszi Fesztivál keretében hallgatóink részvételével - német vendégtanárunk, Martina Veh asszony segítségével - Mozart operaestet tervezünk.

Szeretnénk, ha az operavizsgákat ismét az Operaházban tarthatnánk, erre vonatkozóan eredménnyel kecsegtető tárgyalásokat folytatunk az Operaház vezetőivel. Az eddig egyeztetett elképzelések szerint az Operaház nemcsak az előadások, hanem a próbák számára is elegendő helyet és időt biztosítana. De nem csak a helyszín kritikus. Díszletek és jelmezek is kellenek, melyeket az Akadémia nyilván nem tud előállítani. Nagyon örülök annak, hogy Szegedről már pozitív visszajelzést kaptunk, a kért jelmezeket készséggel rendelkezésünkre bocsátják.

A világ operaszínpadain született művész-barátságaimat is szeretném kihasználni arra, hogy elismert művészek mesterkurzust tartsanak nálunk. Siegfried Jerusalem boldogan vállalta, hogy jövőre eljön. Szerettem volna megnyerni Peter Schreiert is, de ő elfoglaltságai miatt egyelőre nem tudta vállalni. Mirella Freni, Renato Bruson és Bernd Weikel válaszát várom,

Úgy látom, a tanítást illetően tervekből nincs hiány. S mit tervez Marton Éva az opera világsztár? 

2008-ig vannak aláírt szerződéseim, 2008-ban szeretném Orpheus lantját végleg letenni.

Addig pl. Mahler dalokat fogok énekelni Dortmundban és Hamburgban, koncertek és dalestek mellett 2007-ben Elektrát énekelek Düsseldorfban és Barcelonában, fellépek a Bánk bánban Szegeden, a Jenufában az Operaházban, de újabb fellépéseket már nem vállalok, erőimet fokozatosan a tanítás területére hangolom át. Természetesen vannak és lesznek kivételek, pl. Miskolcnak megígértem a Fedorát Giacominivel.

S végül: mit üzen a Baráti Kör tagjainak?

Figyeljék rendezvényeinket, jöjjenek el, érdeklődjenek munkánk iránt. Akár kis csoportos látogatásokra is nyitottak vagyunk, jöjjenek el a 10-es tanterembe, figyeljék meg, hogy tanítunk. Korábban említett projektjeink produkciói jórészt ingyenesen látogathatóak, oda is szeretettel várjuk a Baráti Kör tagjait.

A Hangjegyzet olvasói nevében sok erőt és sok sikert kívánok új hivatásának gyakorlásában is.

dr. Locsmándi Miklós