Falvai Sándor

A Zeneakadémia alapításának 125-ik évfordulója alkalmából az elődök előtti tisztelgés jegyében sorozatot indítottunk, melyben zenei életünk azon kiválóságaival készítünk interjút, akik az elmúlt évtizedekben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola rektorai voltak. Korábbi számainkban már közöltük a Kovács Dénes, Újfalussy József, Soproni József és Lantos István professzorokkal készített interjúkat. Mostani számunkban Falvai Sándor professzor úrral, a Zeneakadémia jelenlegi rektorával folytatott beszélgetés rövidített szövegét adjuk közre.

Csak néhány napja, hogy Mádl Ferenc köztársasági elnök úr újabb négy évre megbízta Professzor urat az Akadémia rektori teendőinek ellátásával. A Hangjegyzet szerkesztősége, egyesületünk vezetősége és tagjai, s a magam nevében szívből gratulálok e kitüntetéshez. Hallhatnánk valamit a megbízási folyamat részleteiről?

Köszönöm. Az eljárás a szokásos, előírásos módon zajlott. Az első négy éves megbízás lejártával benyújtottam pályázatomat az újabb négy évre. Egyedüli pályázó voltam, és az egyetemi tanács jelentős többséggel támogatott, így köztársasági elnök úr engem bízott meg.

Milyen érdemeknek tulajdonítja az ismételt bizalmat?

Nem hiszem, hogy a bizalom személyes érdemeinek tulajdonítható. Azokat az eredményeket illetően, melyeket az elmúlt négy évben elértünk, nem tulajdonítok magamnak kivételes szerepet. Olyan segítő társakat találtam, régieket is, de újakat is, akik a nyomasztó gondok enyhítésében mellettem álltak. Úgy látom, hogy egyre több munkatársam érez felelősséget az intézmény sorsa iránt. Igyekeztem mennél jobban támaszkodni a vezetői közösségekre, az egyetemi tanácsra, a tanszékvezetőkre, s egyre több felelős segítséget kapok tőlük.

Mit tart a négy év legfontosabb eredményének?

Sikerült megőrizni az oktatás színvonalát. Nemzetközi sikereink száma növekedett. Kiragadott példaként hadd említsem végzős hegedűs növendékünket, Kelemen Barnabást, aki a brüsszeli Erzsébet királyné versenyen III. díjat nyert, vagy III. évfolyamos fuvolista növendékünket, Seres Dórát, aki a „Prágai tavasz” Nemzetközi Fuvolaversenyen I., a Kobe városában megrendezett Japán Nemzetközi Fuvolaversenyen II. helyezést ért el (lásd cikkünket).

Ami az oktatáson túli eredményeinket illeti: kialakult egy támogató kör, melynek tagjai a legkülönbözőbb módokon segítenek. Ide tartozik pl. a Zeneakadémia Baráti Köre Egyesület is. Nélkülük nem tudtuk volna elérni, amit végül is elértünk. Ez a támogató kör mára már nemzetközi dimenziókat is kapott. Londoni székhellyel létrejött egy „network” a kisterem felújításának finanszírozására. Nagy szerepe volt ebben Charles hercegnek és Lady Soltinak, s annak, hogy hallgatóink tavasszal a Guildhall School növendékeivel közös hangversenyen vettek részt a Kensington palotában. Óriási sikerű hangverseny volt, melyen jelen voltak az angol kulturális, művészeti és politikai élet reprezentánsai. A hangverseny után gyűjtés indult, ennek eredménye képezi a „network” pénzügyi alapját. Az egész folyamatban fontos szerepet játszott Nigel Thorpe, Nagy-Britannia magyarországi nagykövete és Bogyai Katalin, a Londoni Magyar Kulturális Intézet vezetője.

Fontos eredmény, hogy a Kulturális Örökség Minisztériuma Hámory és Rockenbauer miniszter urak vezetése alatt jelentős támogatást nyújt az Akadémiának a hangversenyterem és a könyvtár állagának megőrzése érdekében. Ennek eredményeként új olvasótermet tudunk kialakítani a kottatárban, s ennek révén lehetőséget tudunk teremteni a régi és nagy értékű kották elhelyezésére és bemutatására. Legutóbb a Minisztérium egy új Steinway zongorát ajándékozott az Akadémiának. További jelentős beruházásunk a fasori kollégiumunk felújítása.   

Fontos változás, hogy, bár korábban támogatóink szinte kivétel nélkül külföldi cégek voltak, ma már magyar cégek is megjelentek. Közülük elsőként a Magyar Villamos Művek Rt. jelentkezett, s a nyáron elvégeztette a nagyterem széksorainak felújítását.

Mindezek eredmények mellett továbbra is nyomasztó, hogy épületeinket kinőttük. Nincsenek pl. tanszéki szobáink, tehermentesíteni kellene a Liszt Ferenc téri épületet a gyakorlásoktól. Az Intézetfejlesztési tervben megfogalmaztuk, hogy a közeli, Hegedű utcai épület hosszú időre megoldaná ezeket a helyproblémáinkat is, de azokat is, melyeket a PhD és posztgraduális képzés igényei vetnek fel. Farkas György polgármester úr ígéretét bírjuk az épület átvételére vonatkozóan.

Milyen új feladatok jelentkeznek az új tanévben?

Szeretnénk visszakapcsolódni a felsősokú európai zeneoktatási intézmények szervezetének munkájába. Korábban az Akadémia e szervezetnek tagja volt, de anyagi gondjaink miatt részvételünket fel kellett függesztenünk.

Az ősz folyamán hallgatóink a párizsi Conservatoire és a londoni Royal Academy of Music növendékeivel közös hangversenyen szerepelnek. A francia fiatalok Magyarországon is bemutatkoznak a közös koncert keretében.

A következő években meg kell oldanunk az oktatásban és adminisztrációban dolgozó munkatársaink munkakörülményeinek javítását. Pl. a főhomlokzatunk mögött lévő termekben májusban-júniusban 40-45 %-os hőmérséklet is kialakul.

Az egyetemi integráció érintetlenül hagyta a Zeneakadémia önállóságát. Hogyan értékeli ezt a fejleményt?

Sikernek tekintem, meggyőződésem, hogy a bármilyen más felsőfokú oktatási intézménnyel való egybeolvasztás csak újabb gondokkal járt volna, bármi haszon nélkül, amit az integráció réven létrejött nagy egyetemek háza tájáról hozzám eljutott hírek is igazolni látszanak. Ugyanakkor kitűnő az együttműködésünk a többi művészeti egyetemmel. Különösen a posztgraduális képzés terén látok jelentős együttműködési lehetőségeket. Van példa „áthallgatásra” is, pl. az ELTE és a Zeneakadémia között.

Nő-e, nőhet-e az Akadémia hallgatóinak létszáma?

A létszám nő, s természetesen ez áll elhelyezési problémáink mögött. Az alapképzésben a létszám évek óta változatlan. Ugyanakkor, mivel Magyarországon csak nekünk van felhatalmazásunk doktorképzésre, tanár továbbképzésre és kiegészítő képzésre, mindezek az igények nálunk csapódnak le. Sok külföldi hallgatónk is van, számuk továbbra is örvendetesen növekszik, s ha a három éves doktorképzési lehetőség híre jobban elterjed a világban, még többen fognak jelentkezni. A külföldi növendékek természetesen fizetnek az oktatásért, de van „költségtérítéses” képzés magyar hallgatók számára is. A térítés csak a valós költségek kisebb részére terjed ki, ezért aztán nem csoda, hogy óriási nyomás alatt vagyunk, hogy mennél több fiatalt vegyünk fel ilyen módon. Rendkívül szigorú felvételi teljesítmény elvárásaink vannak, mindent megteszünk, hogy a költségtérítéses konstrukció ne eredményezhesse az intézmény egészének színvonal csökkenését.

Lát-e valamilyen elmozdulást a felvételizők felkészültségében?

Hosszú évekre visszatekintve tapasztalatunk az, hogy a hangszeres technikai tudás egyre fiatalabb korban, s viszonylag egyre magasabb színvonalon jelenik meg. Fiataljaink technikailag egyre jobbak, egyre képzettebbek. De érezhetően csökkent a felvételizők száma. Ez a tendencia várhatóan erősödni is fog. A hozzám eljutó információk szerint drámaian csökken a középfokú zeneoktatási intézményekbe egyes hangszerekre jelentkezők száma. Egyelőre nehéz megítélni, hogy mi van e tendencia mögött.

Mi a véleménye a különleges tehetségek osztályáról?

Fenntartása fontos, de a létszámot szigorú kontroll alatt kell tartanunk. Csak olyan növendékeket szabad ide felvenni, akikben egészen biztosan látjuk a majdani egyetemi felvétel és művészpálya lehetőségét. A középfokú intézetekben ma már vannak olyan, kitűnő tanárok, akik a fiatalok képzését a megfelelő irányba tudják terelni, és a sikeres egyetemi felvételre elő tudják készíteni a tehetséges gyerekeket. A különleges tehetségek osztályának indításakor ez még nem így volt.

Végül hadd kérdezzem arról, ami a rektori feladatokon túl van. Művészi célok, tervek?

Az első négy rektori évem alatt lényegesen kevesebbet játszottam, mint korábban. Ezt tudatosan vállaltam, s vállalom továbbra is. De a mértéken kicsit „hangolni” szeretnék. Úgy gondolom, hogy évente 4-5 koncertet vállalhatok, ez szükséges ahhoz, hogy a következő négy év után visszatérhessek a zongoratanszékre és a rendszeres hangversenyezéshez is.

Megtisztelő vendégprofesszori meghívást kaptam a nagoya-i (Japán) egyetemtől a 2002-2003-as tanévre. 3 alkalommal 10-10 napot fogok ott tölteni. Vannak külföldi és itthoni koncert felkéréseim is, úgyhogy kicsit többet fogok játszani, mint eddig. De a következő négy évben az előző négy év tapasztalatait rektori munkámban is szeretném hasznosítani. Rektorként is, zongoraművészként is egy kicsit többet szeretnék nyújtani.

Rektor Úr, köszönjük, hogy gondolatait megosztotta a Hangjegyzet olvasóival. Alkotóerőben gazdag újabb négy évet kívánunk rektori munkájához, ihletett pillanatokat-órákat zongoraművészi pályáján, jó egészséget, sok örömet és boldogságot magánéletében.