Kedves xy !

Az elmúlt hét végén a sok órás autóbuszozás közben végig harcoltam magam a Csongor és Tündén, s rájöttem, hogy annak idején biztosan kihagytam a kötelező olvasmányt, mert csak az ideologikus töltésű motívumokat, meg a szereplők nevét ismertem fel (ez nyilván benne volt a tankönyvben). Mondhatom, nagy megpróbáltatás volt, s csak akkor derült fel az ég, mikor az ötödik felvonásban megjelent Éj a gyász asszonya. Ekkora asszociációs kihívásnak nem lehetett ellenállni, s elkezdett dolgozni bennem a Varázsfuvola. Aztán rájöttem, hogy Csongor és Tünde, valamint Balga és Ilma pontosan beleférnek a Tamino, Pamina ill. Papageno, Papagena szerepekbe, itt is vannak légből leereszkedő nemtők meg földhözragadt ördögfiókák, meg ott is légből leereszkedő apródok,ifjak, hölgyek meg "négerek", úgyhogy a koncepció megszületett.

Ily módon a zenei elemek minden lehetséges ponton jelzik a Varázsfuvola analógiát. Az "értők" nyilván felismerik, de a többi néző is bizonyára veszi a lapot annyira, hogy "valami Mozart féle" lehet a zene, s már ez sem elhanyagolható.

Az eredeti szöveg, sajnos, szinte elviselhetetlen. A gondolati gazdagság, meg a mese, meg a játékosság, meg a fantázia csodálatos, de a szöveg az eredeti terjengősségében inkább taszítaná a közönséget. Ezért radikálisan rövidítettem, azzal a szándékkal, hogy az eredeti gondolatot leginkább hordozó részek maradjanak meg, s ha lehet, azok, melyek nyelvezete jól érthető. A rövidítésen kívül csak egy-két apró "hamisítást" vittem bele, ott, ahol másképpen nem tudtam boldogulni. Nem ebbe a körbe tartozik, de szintén hamisítás, hogy az ördögfiókák szövegének egy része nem az ötödik felvonásból, hanem korábbról származik.

Az előadás látványossága és hangulatossága érdekében fogant ötlet a két RAP jelenet (a nemtők és az ördögfiókák), a bevezető kép és a Játékmester szerepeltetése.

A nemtők és az ördögfiókák jeleneteiben feltűnt, hogy a máshol sokkal döcögőbb verselés e két helyen kifejezetten játékos és ritmikus, szinte kényszeríti a formális ritmikus kereteket. Bízom benne, hogy a gyerekek is felismerik ezt, és kellő jó kedvet és harsányságot tudnak adni a zenéhez, melyet Bencével majd egy kicsit RAP-esre "korszerűsítünk".

A bevezető képet azért is javasolom, mert a Csongor és Tünde nem olyan közismert, mint a János Vitéz, s a szereplő előzetes néven nevezése segítheti a közönséget, hogy halovány emlékeit gyorsan felelevenítse.

A Játékmester nem csak humor forrás, hanem praktikus is. Különösen a gyorsan pergő RAP jelenetekben (de máskor is) hasznos, ha valaki közvetlen közelről segíthet, "súghat", különösen, ha valamelyik szereplő megbetegszik, és másnak kell beugrania helyette. Elképzelésem szerint a Játékmester valóban az lehet, ami a neve, uralhatja a játékot. Nem titkolom, hogy Móré Ágira gondoltam közben (természetesen a döntés a Tied, jobban ismered a gyerekek képességeit).              

Biztosan nehéz falat lesz a betanulás, különösen a két RAP jelenet. Időben meg fogjuk csinálni a zenét, hogy sokat lehessen gyakorolni. Egyébként is úgy érzem, hogy a szöveg annyira nehéz és annyira deklamálás igényes, hogy az egyszerű színpadi próbákon kívül sok nyelvi előkészítést is igényel (így a kibic ....). 

Üdvözlettel, jó utat, jó szereplést Finnországban

Csongor és Tünde

V. felvonás

Szereplők:

Csongor, ifjú hős,

Tünde, tündérlány,

Balga, földművelő, utóbb Csongor szolgája,

Ilma, Balga hitvese, Tünde szolgálója,

Mirigy, boszorkány,

Kurrah, ördögfi,

Berreh, ördögfi,

Duzzog, ördögfi,

Az Éj gyász asszonya,

9 Nemtő,

Nemtőkirály,

            valamint

Játékmester,

Herold.

(A nemtők száma kevesebb is lehet, ekkor egy-egy nemtő két nemtő szerepét veszi át, de nem lenne szerencsés, ha a nemtők ötnél kevesebben lennének.)

Előjáték

(Bejön a színre a Herold - ünnepélyesen öltözött fiatalember egy "úttörő" trombitával, melyről a földig lelóg egy zászlószerű szőnyeg -, megáll a színpad közepén leeresztett trombitával. Majd bejön a Játékmester, legalább csokornyakkendővel, fehér kesztyűvel és karmesteri pálcával, de még jobb, ha frakkot utánzó öltözékben, mélyen meghajol, hajlong, fogadja a tapsot, majd elfoglalja a karmesteri pozíciót, int a harsonásnak, hogy legyen készen, s a magnóról érkező jelzésre "beint". Megszólal a Varázsfuvola nyitány első fanfárja. A játékmester leinti, int a Heroldnak, hogy forduljon jobbra, beinti a második fanfárt, leinti, int, hogy forduljon balra, beinti a harmadikat, leinti, majd int a Heroldnak (félreérthetetlenül), hogy menjen a fenébe. Amint a nyitány lassú bevezető zenéje felhangzik, a függönyhoz siet, megemeli, és betessékeli a szereplőket. Ők bejönnek, majd 17-en egy sorba rendeződnek. A játékmester látványos mozdulatokkal rendezi a sort, irányítja helyükre a rendetleneket. Amíg a nyitány zenéje halkan megy tovább, balról jobbra bemutatja a szereplőket, széles, vásári mozdulattal rámutat a soron következőre, elkiáltja nevét, a megnevezett mélyen meghajol, majd feje fölé emeli azt a táblát, melyre neve fel van írva jól látható nagy betükkel. Amikor mindenkit bemutatott, felemeli pálcáját, vezényszóra mindenki meghajol, a Játékmester provokálja a tapsot, majd ismét vezényel, erre mindegyik szereplő megfordítja a táblát, amelyre az alábbi szavak vannak írva:

A PÉCSI

SEBESTYÉN

ÁLTALÁNOS

ÉS

ZENETAGOZATOS

ISKOLA

7. Z

OSZTÁLYA

BEMUTATJA

ÖNÖKNEK

VÖRÖSMARTY

MIHÁLY

CSONGOR ÉS TÜNDE

CÍMŰ

SZÍNMŰVÉNEK

ÖTÖDIK

FELVONÁSÁT       

A Játékmester hangosan szavalva és a pálcájával mutogatva végigmegy a sor előtt, majd ismét mélyen meghajol, tapsot provokál, majd kikergeti a szereplőket. Miután mindenki kiment, észhez kap és hangosan szólítja a kezdő szereplőket. A Herold a továbbiakban más szerepet kaphat. )

JÁTÉKMESTER

            Tünde !, Ilma !

Első kép

(Kietlen táj, középen egy almafa, aranyalmával)

Tünde és Ilma jőnek, a Játékmester félrehúzódik

ILMA

Hol vagyunk itt, asszonyom,

Mely kietlen tartományban ?

Én, ha engem kérdenének,

Jobb szeretnék messze lenni,

Legalább is olyan messze,

Mint Pozsonytól Hortobágy.

TÜNDE

Légy nyugodt, s ne aggj veszélytől,

Itt az Éj országa van.

A reménynek csüggedése,

És a csüggedés reménye,

Itt találják honjokat.

ILMA                         (riadtan körülnéz)

Mit csináljak, merre fussunk ?

TÜNDE          (oldalra mutat, a színpadon kívülre, elgondolkozva)

Puszta parton fátyolában

Egy komoly bús asszony ül:

Csermely folydogál előtte,

Csillagokkal tündökölve - 

ILMA

Borzadok, ha rátekintek.

(A Játékmester megemeli a függönyt, amely mögül lassan bejön az Éj gyász asszonya fekete ruhában fehér ezüstös díszítéssel, fekete fátyollal, ezüstös hosszú süvegben, melynek tetején ezüstös félhold ragyog  ......)

TÜNDE          (reménykedve)

Ő az, kit keres reményem,

Ő az Éj gyász asszonya.

ILMA             (továbbra is bizalmatlanul)

Jaj, menjünk, mintha szólna,

Érthetetlen hangokat

Mormol ajka.

TÜNDE

                        Álmodik,

Várakozzunk, mert boszúja,

Véghetetlen és súlyos,

Éri azt ki háborítja.

(Ilma és Tünde félre vonulnak, a sarokban leguggolva elbújnak, aggodalmasan figyelik az Éj asszonyát. Megszólal az Éj királynője d-moll áriája, majd kb. 10 másodperc után elhalkul, eközben az Éj gyász asszonya lassan, a messzeségbe révedve a színpad közepe felé tart.)

ÉJ

Sötét és semmi voltak: én valék,

Kietlen, csendes, lénynemlakta Éj,

És a világot szültem gyermekül.

A Mind előállt. Hol és csillagok,

A menny csodái lőnek bujdosók

Kimérhetetlen léghatárokon.

Megszűnt a régi alvó nyugalom.

Virágruhába öltözött a föld.

A por mozogni kezdett és az állat,

S királyi fejjel a lelkes porond,

Az ember lőn,és folytatá faját

A jámbort, csalfát, gyilkost és dicsőt.

Sötét és semmi vannak: én vagyok

A fény elől bujdokló gyászos Éj. -

ILMA             (kicsit megnyugodva)

Ah, szegény bús asszonyságnak

Milyen furcsa álmai vannak !

(kajánul kikacsint a közönségre: "hát ez tiszta lökött !")

TÜNDE 

(komolyabban veszi a dolgot)

Borzadással tölt el e szó. -

Most jer, Ilma, jer, közelgjünk,

Tisztelettel elborúlva,

Illessük meg fátyolát.

(Ilma és Tünde lassan felemelkednek és az Éj asszonya felé mozdulnak, Tünde az Éj asszonya fátyola felé nyúl .....)

ÉJ        (hirtelen észreveszi a közeledő kezet, felháborodottan és rendreutasítóan)

Mi vakmerő kéz illet engemet,

Múlandóságról békén álmodót ?

Ösmerlek, nyughatatlan lányka, te,

Tündér hazádban üdvnek századi

Valának megszámlálva éltedül,

De föld szerelme vonta szívedet,

A fényhazából földre bujdosál,

De mindörökre számkivetve légy,

Legyen mint vágytál, a kis föld hazád,

Órákat élj a századok helyett,

Rövid gyönyörnek kurta éveit.

Indulj, ne lásson itt tovább szemem,

Mert  ...

Olyan sötétté teszlek, mint az árny ....

(Éj gyász asszonya felemelt hangon, kinyújtott karral parancsol távozást, majd balra el, Ilma és Tünde megrettenve egymást vonszolva jobbra el)

JÁTÉKMESTER

(a függöny mögé kiszól) 

Csongor úrfi, jelenés ....

(Megszólal a Képária, majd lassan elhalkul, közben Csongor előre jön, maga elé tartva egy ellipszis alakú, bekeretezett képet, nyilvánvalóan Tünde arcképével, s az arcképpel vitatkozik)

CSONGOR

Csalfa, tündér, játszi kép te,

Merre csábít gyorsaságod ?

Százszor e megdobbanó szív

Készül csalfa szívedet

Elfogadni szerelemmel,

És tel eltűnöl suhanva,

Mint az élet, mint az álom

Állj meg, állj meg, és na hagyj el,

Add jutalmát annyi kínnak,

Hagyj pihennem karjaid közt,

És elsírnom veszteségem

Mondhatatlan séreit.

(Amíg Csongor panaszkodik, a Játékmester széles mozdulatokkal, de elfojtott hangon hívja a függöny mögül Balgát, aki meg is jelenik, valami egyszerű, kissé lompos, parasztos szerelésben, széles mosollyal az arcán egy nagy tálcán sült csirkét, kenyeret, poharat, üveget egyensúlyoz, majd letelepszik és falatozni készül)

BALGA         (tettetett zsörtölődéssel)

Hát én mindig éh legyek,

S úntalan csak szomjuhozzam ?

És e gyomrot, és e torkot

Csak bolonddá tartogassam ?

Hah ! ne végre ... Balga! halkan,

Szőrmentében bánj velük most,

Hóha! hóha! így csak így,

Rég így kellett volna már.

(Diadalmasan, megelégedetten körülnéz, észreveszi Csongort, egy pillanatra rajta felejti szemét, ezalatt az egyik nemtő besurran a színpadra, s Balga háta mögé kerülve gyorsan elviszi a tálcát. Balga visszafordul észreveszi. éktelen haragra gerjedve)

Mi ez ? homokká lettél, rossz palack,

Silány homokká porlol, döggalamb ?

Te átkozott, te csámpaláb, megálj,

Inkább galambbá sülök e helyen,

S egyen meg, aki éhebb, mint magam.

(dühében a földre veti magát és ökleivel veri a földet)

CSONGOR   

(szinte észre se veszi, ami körülötte történik, távolba merülve mondja, előbb csak magának, de aztán Balga felé fordúlva is)  

Mit láttam én, mi vándor arcokat !

Mint zajmadár a vészben jöttek el,

Búmat nagyítók, gyász történetekkel.

Fordúlt szerencse ül a gazdagon,

(Szerencse hátán ült ő egykoron),

S ki világot rabbá tenni ment,

Most - s mennyi gyötrelemmel ! halni megy.

Betette könyvét a tudós, s ki a

Tudás határát érni láttatott,

Mint egy veszendő sajka hányatik.

S közöttük a nem boldog szerelem

Mint a magányos erle gyögve jár.

El innen a magánynak rejtekébe,

El, ahol ember nem hagy nyomot.

(Csongor elkeseredetten lassan elballag. Balga nem nagyon érti a dolgot, értetlenkedik)

BALGA

Elmenjünk hát, s ne lássunk több csodát ?

S pusztába menjünk, s éktelen vadonba ?

De menni kell, ott mégis fű terem,

S ezentúl Balga nem kényeskedik,

Szénával él, mint a rívó szamár,

És vízzel, mint az eb. Szegény fejem !

(Tettetett elkeseredéssel a fejét fogja, fejét ingatja, aztán Csongor után indul.)

(A játékmester már alig várja, hogy kiérjen, pálcáját már magasra tartva elfojtott hangon hívja Tündét és Ilmát)

TÜNDE          (fáradtan, szomorúan)

Vége vándorútainknak,

Állj meg, Ilma, és pihenj.

ILMA             (nagy megkönnyebbüléssel, felvidulva)

Hála isten, hogy megjöttünk !

TÜNDE

Itt e táj volt,  ...

Hol legelsőbb andalogva

Ültetém a szerelemnek

A gyönyörfa sarjadékát.        (a fára mutat)

És ha hű még, és hívem,         (álmodozva)

Akit nem felejt szerelmem,

Itt találjon enyhhelyére

De ha hűtlen, akkor ah !         (megkeményedve)

Hervadj, hervadj, drága fa,

Hervadásnak átka rajtad.

ILMA             (tiltakozva, perlekedbe)

Mily kegyetlen szózat ez ?

Hát ha férfi hűtelen volt,

Ollyan ritkaság-e az,

S egy hitetlen szív miatt

Minden férfit kell gyűlölni ?

Nem jöhet szebb ? vagy ha nem szebb,

Nem jöhet jobb, és ha nem jobb,

nem jöhet más, aki szintén

Férfi, mint a többi volt ?

TÜNDE          (megenyhülve)

Jó, jer, Ilma, félre innen,

Várjuk, mit hoz a szerencse.

(körbe fordul magasba tekintve, és úgy mondja)

Gyenge Nemtők, szálljatok,

Legyetek fám őrei,

Minden bűnöst, minden ártót

Tőle távol tartsatok.

(Mindketten el. A Játékmester gyorsan körbe szalad a színpadon, hívja a nemtőket, akik a bűvös harangjáték hangjaira meg is jelennek, egymás után. Lehetőleg lányok, fejükön virágkoszorúval, ruhájuk tüllszerű, ha az nem megoldható, egyszerű, fehér vagy pöttyös szoknya és bő, rövid ujjú blúz. A Nemtőkirály lehetőleg nagy darab fiú, akinek szintén virágkoszorú van a fején, de azon kívül arany korona is. A zene hangjaira a nemtők összefogózva kergetőznek, párosával, vagy sorban, a zene ritmusára egymás után mondják szövegüket, mintha valami tündér-RAP lenne. A zenének és prózában, hangosan, szinte kiáltva mondott szövegnek pontosan illeszkednie kell egymáshoz, a zene pontosan olyan hosszú lesz, mint a szöveg. A Játékmester is a nemtők közé áll, maga is részt vesz a viháncolásban, de közben tettetett szigorúsággal vezényel, és karmesteri pálcájával int, hogy ki következik)   

ELSŐ

Hopp! leszálltam, itt vagyok,

Harmatos fű, illatozz.

MÁSODIK

Hopp! leszálltam, itt vagyok,

Könnyű szellő, lengedezz.

HARMADIK

Hopp! leszálltam, itt vagyok,

Gyenge harmat permetezz.

NEMTŐKIRÁLY

Szűzleányszív dobogása bölcsőm,

Ki kér tőlem boldogságot kölcsön ?

Szűzleányszív dobogása ringat,

Ott aluszom, s a kislány kacsintgat.

ÖTÖDIK

Jobb az illat a virágnál,

És az illat én vagyok.

HATODIK

Ah! leszálltam, itt vagyok,

A sóhajtás én vagyok.

HETEDIK

Minden csókért csók a vám,

Én mosolygó csók vagyok.

NYOLCADIK

Várjatok meg, várjatok meg,

Én az égő szív vagyok.

KILENCEDIK

Gyönyör úrfi én vagyok,

Mit csináljunk, hadnagyok ?

TÖBBEN

Játsszunk, játsszunk !

MÁSOK

Micsodát, micsodát ?

NÉMELYEK

Méhcsoportot, rózsafát.

ELSŐ

A királyné én leszek.

MÁSODIK

Én kis gyenge raj leszek,

Ágról ágra röppenek.

TÖBBEN

Mink is, mink is raj leszünk,

Ágról ágra röppenünk

NEMTŐKIRÁLY     (az arany almát horozó fára mutatva)

Álljatok meg, itt egy ág van,

Égi tőből sarjadék.

Itt mulassunk, itt enyelgjünk

Tiszta, édes illatában.

ELSŐ

Adsz-e rózsát, rózsafa ?

MÁSODIK

Pille vagy te, menj tova.

HARMADIK

Ah! nem, én kis raj vagyok,

Szánj meg, oly szomjas vagyok.

NEGYEDIK

Mit ihatnál, harmatot ?

S mely jutalmát adhatod ?

ÖTÖDIK

Csókot érte vagy hatot,

mert ha nem, hát meghalok.

(Eget, földet rázó mennydörgés hallatszik, a zene és a tánc azonnal megszűnik, a nemtők a színpad egyik sarkába menekülnek, és borzadva néznek a másik sarokba, ahol megjelenik Mirigy. )

NEMTŐKIRÁLY     (Megdöbbenten, elborzadva)

Hah ! mi jő, mely förtelem.

Rátekintni gyötrelem.

Vissza, vissza, vissza

A föld nem nekünk való.

(A nemtőkirály összetereli nemtőit és kituszkolja őket a színpadról)

MIRIGY        (fölényesen, megvetően néz a nemtők után)

Mit csinált itt e kölyökhad ?

Azt tudom, hogy rárivaszték,

S játszadozni elfelejt.             (az almára néz, feléje nyújtja kezét, s elindul feléje)

Ifjúságnak drága fája,

Almádat, ha ízlelem,

Békémet tán meglelem.           

(leszakítaná az almát, de Monostatos zenéjével jönnek az ördögfiak, Mirigy elbújik a fa alatt, az örgögfiak még nem veszik észre. A jelenet hasonló a nemtők jelenetéhez, ha az tündér-RAP volt, akkor ez ördög-RAP. A zene hangjaira az ördögfiókák egymást lökdösve, egymással veszekedve mondják szövegüket.. A zenének és prózában, hangosan, szinte kiáltva mondott szövegnek itt is pontosan illeszkednie kell egymáshoz, a zene pontosan olyan hosszú lesz, mint a szöveg. A Játékmester most is az ördögfiókák közé áll, maga is részt vesz a viháncolásban, de közben tettetett szigorúsággal vezényel, és karmesteri pálcájával int, hogy ki következik.)

DUZZOG

Hőhe! hőhe! hőhe hő!

KURRAH

Berreh, hőhe !

BERREH

Kurrah, hő!

DUZZOG

Mit kerestél ?

KURRAH

Mit találtál ?

BERREH

Ürgecombot.

DUZZOG

Szárcsalábot.

KURRAH

Rossz ebéd.

BERREH

Szegény ebéd.

DUZZOG

Mit kerestél ?

KURRAH

Mit találtál ?

BERREH

Loptam, loptam egy tojást.

DUZZOG

Add, hadd lássam, micsodást.

KURRAH

Tarka-barka, szép tojás.

BERREH

Mit kerestél, mit találtál ?

DUZZOG

Parti bürkön kék bogár ült.

(Kurrahra kerülne a sor, de ő a fa tövében észreveszi Mirigyet, és hirtelen elhallgat, ő is, a zene is. Mirigyre merednek a többiek is, rövid szünet, majd tovább indul a viháncolás, először lassan, aztán egyre gyorsabban, a korábbi tempót is túlszárnyalva)

KURRAH

Mit találok, mely szerencse !

BERREH

Mely öröm, hogy összejöttünk !

DUZZOG

Szent a béke már közöttünk.

KURRAH

Merre jártunk ? A hegyen túl.

BERREH

Hát te bátya, tengeren túl

DUZZOG

A hegyen túl, tengeren túl

Elszakadt a bocskorom.         (mutatja szakadt bocskorát)

KURRAH

Egy boszorkányt hátbavágtam,

Elszakadt az ostorom.                        (mutatja szakadt ostorát)

BERREH

Fergeteg jött, a palástot

Összetépte hátamon.              (mutatja szakadt palástját)

DUZZOG

Mit csináljunk, mit míveljünk ?

Zúg az éhség ölyve bennünk.

(Hirtelen vége szakad a viháncolásnak, zenének, Kurrah szóra emelkedik, a többiek néma csöndben hallgatják)

KURRAH

A fa ott

Egy tündérnek égi fája,

S aki azt körmével vájja,

Az Mirigy, a vén gonosz.       (A fa tövében megbúvó Mirigyre mutat)

Rajta, menjünk, megkötözzük,

Hárskötéllel összefűzzük,

Míg világ lesz a világ,

Onnan el nem szabadul.

A tündér ezt látni fogja,

S végtelen jutalmat ád.          (középső ujjával a homlokára mutat, jelezve, mennyire meg van elégedve saját okosságával)

BERREH, DUZZOG

Úgy van, úgy van, úgy legyen !

(mindhárman nekiesnek Mirigynek és megkötözik, majd kifújják magukat)

Most mozogj, ha tudsz, zsivány !

(a Játékmester int a függöny mögé Tündének és Ilmának, hogy jöjjenek)

JÁTÉKMESTER

Tünde ! Ilma ! jelenés !

MIRIGY        (próbál kiszabadulni, dobálja magát, hangosan nyög, dühöng, sziszegve)

Átkozottak, összetéplek,

Megvakítlak, megkopasztlak !

Éj legyen napfényetek,

Méreg minden ételetek,

Legvidámabb múlatástok

Fogcsikorgatás legyen !

(Tünde és Ilma jőnek, az ördögfiókák félre húzódva, a földre lapulva várják a hatást)

TÜNDE          (először csak Mirigyet veszi észre)

Mit kell végre hallanom !

E gonosznak áldozatja

Voltanak hát üdveim ?           (észre veszi az ördögfiókákat is)

Keljetek fel, barna szolgák,

Mindent láttam és tudok.
Keljetek fel, már ezentúl

Udvaromnak népei,

Gazdagon jutalmaimmal,

Bőven, fényben fogtok élni.

KURRAH     

Hála érte, hála s áldás !

BERREH

Mit parancsolsz, mit tegyünk ?

DUZZOG

Mit kívánsz, hogy ne tegyünk ?

(Hódolatuk jeléül, de játékból is mindhárman széles gesztussal meghajolnak, s széles vigyorral arcukon várják a kitüntető parancsokat.)

TÜNDE

E vidéken rejtekezve

Vizsga lesben álljatok,

És ha kit látandatok

A fatőben megpihenni,

Tartsátok meg itt kötözve,

S jőjetek hírt mondani.           (Tünde és Ilma el)

KURRAH, BERREH, DUZZOG    (egymást túlkiabálva utánuk szólnak)

Teljesítve lesz parancsod.

(Közben a Játékmester már Csongort szólítja a függöny mögül, Csongor jön is töprengve, vívódva, reménytelenül)

CSONGOR

Meddig égsz még e kebelben

Mint szorúlt tűz a hegyekben,

Oh, beteg szív régi búja ?

A reménység elhagyott,

Csak te vagy hű, csak te vagy társ,

Szűnhetetlen gyötrelem.

(Nagyot sóhajt, lélegzetet vesz, mondaná tovább, de az ördögfiókák leseikből kirohannak, s megragadják. Ők nem tudják, hogy Csongor nem ellensége Tündének, azt hiszik, gonosztevőt fogtak el)

DUZZOG

Aki lelked van ! megállj,

BERREH

Meg ne moccanj.

KURRAH

Ember, add meg magadat,

Éhen vesztél volna úgyis,

Most majd fellógasztanak.     (Megkötözik, élvezik a feladatot, s mikor készen vannak, mint akik jól végezték dolgukat, leporolják magukat, és fütyörészve távoznak)

CSONGOR

Csongor ! erre kell-e jutnod,

Hogy szerencséd alkonyán

Pór kezek kötözzenek meg,

És gunyolják sorsodat ?

Hát vitéző karjaidnak

Hol maradt el pártfogása ?

(fáradt és álmos, hátra simítja haját, szemeit dörzsöli, körülnéz, hirtelen, mintha hallana valamit)  

Hah! mi ez ? mely hangzatok,

Mely varázsos zengemény ?

(tovább hallgatózik, de már nem hall semmit, egyre álmosabb)

Engedek már, engedek

A megrendült idegeknek,

Nyúgalom kell s enyhület.

Fájdalom ! Jó éjszakát.           (elalszik)

(Tünde és az ördögfiókák jőnek, Tünde fején egy nemtő virágkoszorúja)

KURRAH      (büszkén mutatja)

Nézd, kegyelmes asszonyom,

Hiveid mit cselekedtünk,

Egy zsiványt itt megkötöttünk.

TÜNDE

Ő az, ő az - ó örök sors,         (leplezetlen örömmel ismeri föl Csongort, majd az ördögfiókákhoz fordul)

Oldjátok meg őt vigyázva,

S őrhelyére mindenik

Álljon el, míg híva nem lesz.  (Csongort feloldják, és elmennek Tünde megvárja, míg eltűnnek)

Megkötöttek, Csongor, ah nem

Ily kötélre vagy te méltó.

Lelkeinket oldhatatlan

És szelídebb lánc köti.

Mégis, e virágfűzért

Vedd s viseld, míg visszatérek,

És nyugodjál, még nem illik

Megzavarnom álmodat.         (fejéről Csongor fejére teszi a virágkoszorút)

(Tünde elmenne, de Balga Ilmát vonszolva jő)

ILMA             (segítségért rimánkodik)

Ah, segíts meg, a kegyetlen

Balga megjött, és veréssel

S szidalommal üdvözöl.

TÜNDE          (Balgához, parancsolóan)

Vakmerő ! bocsásd el őt !

BALGA         (Elbocsátja Ilmát)

Ím, kegyelmes asszonyom.

TÜNDE          (Ilmához, huncut mosollyal)

És te, Ilma, ne állja bosszút,

Légy hatalmas férjeden,

S büntetésül addig hizlald,

Míg mozogni s enni tud.

BALGA         (Nagy-nagy hálával)

Ah ! kegyelmes asszonyom,

Csókolom kis lábaidnak

Legparányibb ujjait.

ILMA             (sziszegve)

Jer, te gyilkos

BALGA         (hízelgően)

Oh, te méz !

ILMA             (lassan megenyhülve)

Most az egyszer megbocsátok.

BALGA         (féltérdre ereszkedik, kézcsókot ad Ilmának)

Oh, te drága oldalcsont.

JÁTÉKMESTER       (pálcájával megpiszkálja Csongort)

Csongor, Csongor, ébredj már,

Következik a finálé !

(miután tényleg mindjárt vége, a Játékmester a színen lévő szereplőket rendezgeti, a később bejövő nemtőknek helyet hagy, illetve őket is elrendezi, hogy, mire a záró szavak elhangoznak, a szereplők a zárókórushoz jó helyen álljanak)

CSONGOR                (lassan nyújtózkodva ébred, meglepődötten néz körül)

Hah ! mi bájra ébredek ?

Mily szerencsés változás ez ? (Tünde jön, s utána a nemtők )

Mit szemlélek ? mely sereg

Jő e fénylakból elém ?

Tünde ! - ah, vagy még ne higgyem

A csalóka tüneményt

E szavaknak, e szemeknek ?

Jaj, ha mégis álmodom !

Nem, nem, e szem és az arc ......

Tünde, Tünde, ah, te vagy !

TÜNDE

Csongor, ah, elfárad a szó,

És az ész elégtelen

Elgondolni, elbeszélni

Amit e megáradott szív

Érez és tud, sejt s óhajt.

Jer, nyugodjál e karok közt,

S hagyj nyugonnom karjaid közt

Háboríthatatlanul.

CSONGOR

Megzavarhatatlanul,

TÜNDE, CSONGOR

Így fogunk mi szépen élni,

S a világgal nem cserélni.

(A Játékmester a karmesteri pozícióba lép, felemeli pálcáját, és beinti, majd vezényli a zárókórust, melyet a szereplők énekelnek. Közben előre jönnek a színpad elejére, s a záró hangokra a Játékmester vezényélésével meghajolnak, s addig hajlonganak, míg tapsot tudnak csikarni.)